Dióssi Csaba polgármester úr a városi sajtószóvivő útján pár hónappal ezelőtt megkérdezte Lukácsi

Bálint képviselőtársamat, hogy mondanánk-e mi beszédet március 15-e alkalmából a városi ünnepségen.  Erről én nem értesültem, csak a Dunakeszi Polgár márciusi ( az ünnep után megjelent)

számából. Ezért vitriolos megjegyzéssel kétségbevontam  az állítását.  Kicsit hirtelen volt a reakcióm, elnézést kértem tőle azóta, és ez megteszem most is.

Mindazonáltal a történtekhez a következő megjegyzést tenném:

Hozzám a felkérés nem érkezett meg. Számomra tehát ez ugyanúgy nem létezett, mint ahogyan egy kézbesítetlen levél sem létezik a címzett számára.

A félreértés elkerülhető lett volna, ha Dióssi Csaba közvetlenül hozzám fordul kérdésével, nem pedig két közvetítőn keresztül próbál elérni. Fel nem tudom fogni, hogy miért nem ezt tette, amikor minden hónapban legalább egyszer találkozunk a testületi ülésen, és ha véletlenül egy ilyen ülés után jut eszébe a felkérés, akkor is elérhetett volna telefonon vagy e-mailben. Kérésének örömmel tettem volna eleget.

Legyen ez az eset tanulság mindkettőnk számára, én máskor kicsit körültekintőbben nyilvánítok véleményt, ő meg talán nem fogja sajnálni azt az 5 percet, amit egy ilyen személyes megkeresésre rá kell szánni.

Ezzel az ügyet a magam részéről lezártnak tekintem.