Előző bejegyzésemben bemutattam, hogyan történik városunkban a fedél nélküliek szociális ellátása. A tájékozódásom során szakemberekkel beszélgetve körvonalazódott pár javaslat. Ezek megvalósításával egyrészt hatékonyabban tudnák segíteni a rászorulóknak krízishelyzetben, másrészt elindulhatnánk azon a lassú úton, amelynek végén legalább néhány ember visszatalál a normális társadalomba. Dunakeszi városa ugyan megyei jogú város méretű település, és a jobb módúak közé tartozik, de biztosan nem képes megoldani ezt az évtizedes szociális problémát. Annyit tud tenni, hogy a területén élő mintegy 40 rászorulónak emberhez méltó szükségellátást biztosít.
A fentiek szellemében fogalmaztam meg javaslataimat, melynek egy résztét befogadta a városvezetés, a többivel kapcsolatban meg felkért, hogy egy teljes körű felmérés keretében, átfogó képet adjak dunakeszi fedél nélküliekről.
Kezdeményezésemre a Vöröskereszt által helyben üzemeltetett nappali melegedő helységbe beszerzünk egy szárítógépet, így a naponta ott tisztálkodó, és ruháit tisztító mintegy 20-30 ember kimosott ruhái megszáradhatnak. Mondanom sem kell, hogy főleg ebben az esős-havas hideg téli időben mekkora könnyebbséget jelenthet ez nekik.
A munka ma elkezdődött, amiről a helyi sajtó is beszámolt: